Téli bodorkahorgászat a csatornán
Olyan helyet keressünk, ahol teljesülnek a következő feltételek: növényzet, minimum 1,5-2 méteres vízmélység, lassú áramlás, nem túl átlátszó víz. A megoldás: csatorna! Az ország összes részében találhatóak csatornák, ezeket érdemes felderíteni. A tapasztalat szerint, ha sikerül egy jó bodorkás pályát találni, az - hacsak nincs radikális változás a körülményekben - egész télen működik. Sajnos ezek a kevésbé szem előtt lévő vízpartok sokszor elhanyagoltak, szemetesek, ezért én mindig viszek magammal kukászsákot és kesztyűt.
Több módszer is szóba jöhet: nekem egyértelműen a finom matchbotos úsztatás vált be a legjobban. Egy érzékeny matcbot, közepes orsóval alkotják a felszerelés gerincét. (természetesen spiccbot és rakós bot is megfelelő lehet, de előbbinek korlátozott a hatótávolsága, utóbbi pedig több kiegészítőt igényel) A főzsinór 0,10-es vagy 0,12-es átmérőjű, sötét tónusú, lágy damil legyen, amit direktbe kötünk. Ennek oka, hogy az ólmok elrendezését viszonylag gyakran kell változtatni és ez a zsinórvastagság még bírja az állandó tologatást. Előkét nem javaslok, mivel tapasztalatom szerint a csomó feltűnőbb mint a vastagabb főzsinór, ráadásul így nem gyengítjük feleslegesen az összeállítást. Ennek a közepes halak röptetésekor és a beugró dévérek, pontyok esetén is hasznát vesszük.
A felszerelés még a reggeli sötétségben.
Az úszó kétpontos, alakja az áramlásnak megfelelő, az antenna multicolor, ami tökéletesen jelzi a húzós és emelős kapásokat is. 1-1,5g teherbírás általában megfelelő, ennél nagyobb csak erős folyás esetén szükséges. Kisebbel nem igazán érdemes vesződni, mert lassan áll be, nehezen vezethető. Az ólmozást 4-5 db egyforma sörétből javaslom kialakítani. Ezek alapból osztott elrendezésben legyenek, de a horgászat közben össze vagy szét tudjuk húzni a súlyokat a halak kapókedvétől függően. A horog kis méretű, erős pontyozó típus, én a B711 széria szakállas változatából használom a 21-19-17-es méreteket. Ezek gond nélkül kibírnak egy 3 órás, röptetős horgászatot, ráadásul nem fognak kiegyenesedni az első jobb halnál, ugyanakkor elég finomak a pinkis csalizáshoz.
2-3 órás horgászathoz 1 kg sötét színű keszeges (édes-fűszeres) etetőanyag és hozzá 1 kis flakon hasonló jellegű aroma, valamint 2 dl csonti elég. Ha nagyon áramlik a víz földdel nehezítsük a kaját. Csalinak csonti, pinki és csontibáb váltak be, de egy-egy úsztatást érdemes megpróbálni félbecsípett csemegekukoricával is.
A cél adott: minél több és nagyobb testű bodorkát szeretnénk fogni, mindent ennek kell alárendelni. Tökéletesen kontrollált csalira van szükség, amit pár centiméterrel a fenék felett vezetünk. Alapos mélységmérés után a hozzánk legközelebbi medertörés mélyebb oldalához (ez csatornák esetén legtöbbször maximum. 4 m-es bothossz távolságban található) dobjuk be az összes bekevert etetőanyagot a horgászat legelején. Tapasztalatom szerint később már nem érdemes ráetetni, a kezdéskor bejuttatott mennyiség 2,5-3 órára elég. Az eresztéket érintőre állítsuk, majd bedobás után óvatosan húzzuk vissza a törésig a két szem pinkivel felcsalizott horgot. Az úszót nagyon lassan, pár pillanatra meg-megállítva vezessük, akár az etetés alá 8-10 méterre is. Ha van bodri a közelben, az aromázott etetőanyag kb. 15-20 perc alatt kifejti a hatását: először óvatos kapással jelentkezik egy-egy hal, majd ahogy gyűlik a csapat egyre bátrabbak lesznek. Ekkor jön el az ideje, hogy folyamatos változtatásokkal megpróbáljuk a nagyobbakat elcsípni. Meg lehet próbálni kicsit az etetésen túldobni, az ólmokat szét vagy összehúzni, a horogra egy szem csontibábot vagy szétnyomott csemegekukoricát tűzni, egyszóval becsapni a termetesebb, óvatosabb példányokat.
A kifogott halakkal óvatosan bánjunk, mert sok már ilyenkor tele van ikrával vagy tejjel. A zsákmányt fotózásig hosszú, tágas haltartóban gyűjtsük, majd a képek elkészítése után óvatosan engedjük vissza. Irány a vízpart!
Szöveg és képek:
Hollós Péter
